Török Eszter vagyok

1971-ben születtem Budapesten. Amióta emlékezni tudok, mindig is az emberek, a kapcsolatok vonzottak. Már gimnáziumi éveim alatt azt tervezgettem, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Humán érdeklődésem miatt először magyar-történelem szakos tanárnak tanultam, ezzel szinte párhuzamosan gyógypedagógiai tanár és terapeuta diplomámat is megszereztem. Több, mint 30 éve tanítok gyógypedagógusként, ebből közel húsz évet Pedagógiai Szakszolgálatoknál végeztem szakértői és terápiás munkát, az utóbbi 9 évben pedig utazó gyógypedagógusként dolgozom. Ahogy a gyermekpszichológus, úgy a gyógypedagógus is akkor végzi hatékonyan a munkáját, ha a gyermek körül lévő felnőttekkel- szüleivel, pedagógusaival- szorosan együtt dolgozik. A gyógypedagógusként eltelt hosszú évek alatt rengeteg felnőtt történetet hallgattam végig, ezek sok esetben segítették munkámat. A gyógypedagógus eszköztára a folyton bővíthető terápiás repertoár mellett elsősorban saját maga. Így hivatásomban, és magánéletemben is fontos volt, hogy az önismeretemen dolgozzam. Analitikus, kognitív viselkedésterápiás szemléletű egyéni terápiák után önismereti, 150 órás pszichodráma csoporton is részt vettem. A legutóbbi mentálhigiénés szakképzésen 150 órás rogersi, „encounter” csoportban dolgozhattam saját, önismereti kérdéseimmel.

Mintegy tíz évvel ezelőtt nagyot fordult az életem: családom széthullása, három gyermekem serdülése, édesapám elhúzódó betegsége, és elvesztése a covid idején egyszerre fordította a figyelmemet arra, hogy a megszokott életem, megszokott keretei többé már nem tartanak meg. Ez a hosszan tartó krízis megtermette a maga gyümölcsét az életemben. Beiratkoztam a mentálhigiénés segítő szakképzésre, ahol kedves csoporttársamtól hallottam a Gyászfeldolgozás Módszerről. A Módszer specialista képzésen a saját élményen alapuló tanulás felszabadító erővel hatott rám. Rég eltemetett, de nem feledett gyászommal dolgoztam. Megéltem a korábban leírt sorok minden percét, ahogy egyre közelebb kerültem régi fájdalmamhoz, majd szembefordultam vele, aztán szavakba öntve a korábban ki nem mondott érzelmeimet, el tudtam engedni a fájdalmas érzést.

Békés, pihentető, megújító alvásom volt ez után az élmény után. Mindezek megérlelték azt a gondolatomat, hogy a módszert átadva segíthessek másokat, hogy a veszteség élmény feldolgozása számukra is a személyes fejlődés forrása lehessen.

Szabadidőmet szívesen töltöm a családommal, és barátaimmal, szeretek túrázni.